Totálisan agymosott

Hetek vagy inkább hónapok óta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene szólalnom a jelenlegi helyzet kapcsán. Gondolok itt a vírusra, mely néhány nap alatt mindegyikőnk életét megváltoztatta. Aztán ahogy telt az idő, lépten-nyomon azzal találkoztam, hogy tele a közösségi média szakértőkkel, virológusokkal, orvosokkal, megmondó emberekkel, szakértőkkel. Mindenki leírja a tutit, a megdönthetetlen bizonyítékok felsorakoztatásával igazolják vélt igazukat a témában. Így hát rám, mint egyszerű gondolkodó és néha nyilvánosan megszólaló figurára semmi szükség nincs már.

El is határolódtam magamtól, mint hozzá nem értő személytől és letiltottam magam a saját megszólalásaimról.

Az alapvető probléma az velem, hogy amióta öntudatra ébredtem, mint az a bizonyos Skynet, azóta képviselem a számomra fontos értékrendet. Ezek néhány alap fogalomra épülnek, nem túl bonyolult. Felsorolás szerűen a legfontosabbak a becsületesség, igazság, tisztelet, elkötelezettség, szabálykövetés, őszinteség. Ezek egész életem során elkísértek és el is fognak mindaddig, míg lehetőségem van élni, megszólalni.

Nagy szavak, elismerem. Biztosan hibáztam is életem során, mert én sem vagyok hibátlan. De a gyerekeimet is mindig becsületességre, őszinteségre neveltem. Igaz, sokszor hátránya származik belőle az embernek, ha őszinte, ha kiáll egy saját maga számára fontos értékrend mellett, de legalább bármikor tükörbe tud nézni. (Van persze, aki bármikor tükörbe tud nézni, mert nem érdekli ki néz rá vissza, de az egy másik történet.)

Alapvetően tehát szabálykövető ember vagyok. Ez felnőtt életemben is a mindennapjaim részévé vált, amikor az első és azóta is egyetlen munkahelyemre, a Paksi Atomerőműbe jöttem dolgozni. A kezdetektől fogva szigorú előírásoknak, szabályoknak, eljárásrendeknek, utasításoknak kell megfelelni nap mint nap a munkám során. Nem szeghetek szabályt, mert azzal a saját és mások testi épségét is kockára tehetném. Miért fontos ez? Hogyan kapcsolódik ez a bevezetőben említett jelenlegi, vírusveszélyes időkhöz? Úgy, hogy ha azt mondják maradjak otthon, akkor azt teszem. Ha azt mondják hordjak maszkot, akkor felveszem és így tovább. Nem bírálom a szabályokat, nem keresem a kiskapukat, hogy hogyan tudnám kikerülni a meghozott szigorításokat, hanem megteszem, amit kérnek tőlem.

Az idei motoros szezon számomra ezért is indult nehezen. Megkértek, maradjak otthon, motorozni se menjek, így hát nem mentem. Fájt a szívem, de úgy gondoltam megteszem azt, amit én megtehetek annak érdekében, hogy minél előbb véget érjen ez a rémálom. Itt jön képbe a jól ismert közösségi oldal.

Mivel boldog, boldogtalan az első időkben szót fogadott és otthon maradt, a mindennapi átlagos böngészésük többszörösét töltötték online a gép előtt, mint azt korábban tették. Ettől szaporodtak meg a szakértők minden fellelhető témában. Legyen az főzés, vírus, motorozás, gyermek nevelés és minden népszerű téma. Folyamatosan jöttek a szabályokat kritizáló, megmagyarázó, kikerülő bejegyzések, mit miért lehet annak ellenére, hogy nem lehetne. Nos ezekhez - mint hozzá nem értő - igyekeztem nem hozzászólni vagy legalábbis visszafogott mennyiségben kifejteni a véleményem.

Aztán elérkezett az a pillanat, amit a gondolkodó többség többnyire megtapasztal, akinek regisztrációja van a legnépszerűbb közösségi médiában. Mindig akad egy-két ismerős, aki kioktat, felvilágosít, leereszkedik a szintedre és elmagyarázza, hogy te mekkora gyökér vagy, amiért nem érted meg a lényeget. A téma teljesen lényegtelen. A hangsúly azon van, hogy te nem értesz ahhoz, amihez hozzászóltál és teljesen rosszul látod a dolgokat. Na és itt követed el - és én is itt követem el - az első hibát. Véleményt nyilvánítasz, érvelni kezdesz. Nem durván, nem kioktatóan, csak a saját tudásodra, ismereteidre, körültekintésedre, esetleg kutató munkádra támaszkodva véleményt formálsz. Egy olyan álláspont mentén, mely nem illeszkedik az adott ismerősöd, barátod hozzászólásához, megosztásához. Esetleg még homlokegyenest szembe is mész vele. Mindezt persze kellő tisztelettel. Néhány pillanat és mielőtt felfognád, már meg is vagy bélyegezve. Totál agymosott vagy! A legszebb az, amikor ezt valaki ismeretlenül teszi. Úgy, hogy soha életedben nem találkoztál vele, nem vitáztál vele, de ő ismer annyira, hogy egy pillanat alatt rád süti a bélyeget, agymosott vagy. Lehet ennek ellentmondani? Nem, nem lehet. Jobb esetben letilt és soha többé nem kell olvasnod magvas gondolatait, rosszabb esetben ismerősnek jelöl és privát beszélgetésben kíván téged jobb útra terelni. Terelni, mint a birkát, mert hát ugye csak az lehetsz ennyi ésszel.

Ha az illető ismerősöm, akkor adott a kérdés: Mit tegyek?

Tiltsam le? - igazából semmi bajom vele, csak nem értem a megnyilvánulását.

Némítsam el 30 napra? - igen, nálam ez az első, bár ideiglenes megoldás. Ha 30 nap után is beleszaladok az esztelen megosztásaiba, akkor végleg elválnak útjaink. De még akkor sem törlöm őt az ismerőseim közül, csak kiveszem a "követem" jelzést és máris megkímélem magam a jövőben a még nagyobb csalódásoktól.

Hintsem be a sírját sóval? - :) á, azt azért mégsem tehetem, mert annál többre tartom saját magam.

Nos ezeken gondolkodva végül arra jutottam, hogy nem kell nekem megszólalni vírus ügyben, vannak erre szakképzett emberek ezrével. Minek szaporítsam a számukat még eggyel? Nem is tettem meg.

Ez az írásom most miért született meg mégis? Nos azért, mert kicsit besokalltam. 

A minap megint beleszaladtam egy olyan "vitapartnerbe", aki megállapította rólam, hogy totálisan agymosott vagyok. Hogy ezt mire alapozta, az nem derült ki számomra, ugyanis sosem találkoztunk, nincs közös ismerősünk, nem vagyunk kapcsolatban semmilyen szinten és még fényképet sem találtam az illető adatlapján. Egy bejegyzésre reagálva leírtam és idéztem néhány sort. N.V. és egyik vélhetően jó komája pedig megállapította, hogy totálisan agymosott vagyok, birka és mindezek megkoronázásaként még teljesen gáz is.

Néhány idézet tőlük, ami engem jellemez:

"Köd előtted, köd utánad! Gáz vagy!"

"Nem tudom ki vagy, de ennyi hülyeséget összehordani és hinni bennük, ez kritikán aluli."

"Egyszer ezért még mélyen szégyenezhetitek magatokat!"

A legszebb gondolatot egy, a fentiekben leírt, általam ismeretlen hölgytől kaptam:

N.V. "Így gondolkodik az, akinek a fityesz átmosta az agyát! Ez meg az én véleményem!"

Ezt a véleményt nyomatékosítandó a másik vitapartner még meg is fejelte:

"Totálisan agymosott! Kár rá minden pillanat!"

Aztán egy általam idézett szövegre, melyet idézőjellel jeleztem, hogy ez egy idézet, a következő megrovást kaptam:

"Kimásoltál egy baromságot, nem a te mondataid, akkor kivel vitatkozzak?"

Hát így megy ez kérem szépen a közösségi médiában. Ismeretlenül szidják, lenézik, pocskondiázzák, sértegetik a másikat, majd végső, mindent eldöntő érvként hozzáteszik, hogy totálisan agymosott!

Igen, ez lennék szerintük én is. De nem érdekel ezen bejegyzésen túl. Nekem magamnak kell megfelelnem, magamat kell néznem a tükörben, a saját értékrendemhez kell méltónak maradnom. Így teszek rá, ha bárki agymosottnak tart. Lelke rajta. ;)

A lényeg úgyis az, hogy én tudjam, hogy ki vagyok!

--Lesbat--

 Képek forrása: Internet (újrafelhasználható)