B.Ú.É.K. !

 Az év utolsó estéjén sok minden jár a fejemben.

Elgondolkodom, miért ünnepeljük egy év végét? Örülünk, hogy elmúlt? Nem tudom, nem is fogom megfejteni és kinyilatkoztatni sem fogom az örök igazságot. 

Aztán előveszem a régi családi negatívokat, amiket apám hagyott rám. Vagyis rám testálta, mikor megtalálta egy nagy szatyorban, összeömlesztve. Tudta, hogy technikai dolgokban jobban teszi, ha rám bízza magát. Szerette volna megmenteni az utókor és a leszármazottak számára azokat a megörökített pilanatokat a családunk életéből, amik fontosak voltak számára. Mindig sokat fotózott, ha tehette. Persze nem annyit, mint manapság mi, hisz lépten-nyomon fényképezünk, ha kell, ha nem. 

Ő még analóg géppel merevítette ki az időből a pillanatokat, miket érdemesnek tartott a fennmaradásra. Valószínűleg hatással volt rám, amikor próbálta átadni tapasztalatait, így én is szeretek és valamennyire talán tudok is értelmes fotókat készíteni. 

Tehát nézem a régi emlékeket. Valamikor a '60-as évek elején, közepén járunk. Ifjú házaspár, tele éltkedvvel, szerelemmel, örömmel, barátokkal mulatnak. Olyanok, mint mi. Pedig eltelt azóta nagyjából 60 év. Az is csak egy szilveszteri este volt, a mai is az. 

Talán leszünk olyan szerencsések, hogy egyik ősünk majd felfedezi 50-60 év múlva egy kedves fotónkat, s elmosolyodik a képeket látva. Jó érzés tölti el, hogy megleshet minket úgy, ahogyan most én is megleshetem a szüleimet. Gondtalanul, fiatalon, boldogan, tele tervekkel. Pedig az is csak egy szilveszter éjszaka volt, melyet számtalan követett és követ azóta is. 

Múlnak az évek, kopnak az emlékek. Egyre gyorsabban kopogtat az új esztendő. Ezért használjuk ki az időt, ami még jár nekünk, ne pazaroljuk értéktelen dolgokra. Úgy éljünk meg minden szilvesztert, mint egy új kezdetet, ne úgy, mint egy újabb elmúlást.

Kívánok ehhez mindenkinek elegendő erőt, lendületet, életkedvet, egészséget, boldogságot, szeretetet és mindent, amire még vágytok!

Boldog új évet kívánok!

Van még pár nap ...

Néhány perc múlva elmúlik a mai nap is, s vele együtt a karácsony. Végetér az ünnep, de van még pár napunk a 2023-as évből. 

Minden év januárjában egy új év kezdődik, előkerülnek a régi és új tervek, fogadalmak, elhatározások, s nekünk motorosoknak az új szezon ígérete. De addig van még pár nap, kicsit még lustálkodom.

Majd aggódhatunk, hogy tavasszal beleférünk-e még a motoros ruhánkba, kezdhetjük rendelni a tavaszi - vagy késő téli - karbantartáshoz a szükséges alkatrészeket, olajat, szűrőket, gumikat stb. Ami pedig a lényeg, jöhetnek az új túrák tervei.

Nekem is vannak terveim, bár minden évben szembesülnöm kell vele, hogy nagyon kevés a szabadidőm. Persze mondhatná erre bárki, hogy arra van időnk, amire akarunk időt szakítani, de akkor is véges az időkeret. 

Az első fontos terv a motor rendbetétele, amint a garázsban nem fagyok a betonhoz, nekifoghatok.

Aztán rendbe kell szedni a videós felszerelést is, hogy le ne maradjunk azokról az életre szóló élményekről, amit a túrák során átélünk. Sok figyelmet igényel ez is. 

Heteken belül pedig el kell kezdenem tervezni az első komolyabb túránkat a 2024-es évre. Barátaimmal és feleségemmel elmotorozunk Boszniába, Montenegroba és esetleg átkukkantunk a határon Albániába az SH20-as útra, Montenegro és Albánia határvidékére.

Persze sok terv van még, de mindent csak sorjában. Bízom benne, hogy nem jönnek közbe váratlan dolgok, amik keresztbe húznák a számításaimat. Fontos a felkészülés, én így szeretem kezdeni az új szezont.

Remélem még sok-sok évig gondolkodhatom ezen így év végén, karácsony után és szilvesztert megelőzően. 

-- Lesbat --

TRIANON 100

A trianoni békediktátum előestéjén miről másról írhat az ember, mint arról a gyalázatról, ami Magyarországgal megesett 100 évvel ezelőtt? Bizonyára sokan és sokat fognak róla írni, beszélni, lesznek megemlékezések, sokan szomorúak lesznek és bizony lesznek olyanok is, akiknek ez is csak egy olyan nap lesz, mint az összes többi. Nem az utóbbiaknak szól ez az írás.

Magam is sokszor elgondolkodom, mi lenne, ha nem szakították volna szét hazánkat azon a rossz emlékezetű napon. Elgondolkodom, mert szeretem a hazámat, szeretem a magyar embereket, szeretem mindazokat, akik büszkék hazájukra. Függetlenül attól, hogy hol látták meg a napvilágot.

Sajnos már nem sokan vannak közöttünk olyanok, akik még Magyarországon születtek, de a sors keserű fintora következtében idegen országban kell élniük. Pedig nem költöztek sehova, csak egyszer arra ébredtek, ők már nem magyarok többé. Legalábbis így látták azok, akiket csak látszólag szült magyar anya erre a földre.

Magyar vagyok

Szerencsés vagyok, hogy magyarnak születtem, magyar földön és soha nem kellett megtapasztalnom idegen hatalmak gáncsoskodását a saját szülőföldemen, nem kellett idegen országban, kitaszítottként élni. Persze azért koromnál fogva nekem is volt részem megtapasztalni a szovjet hatalom árnyoldalát. Annak ellenére, hogy a sokat emlegetett gulyás kommunizmus, meg legvidámabb barakk és hasonló agybutító kifejezésekkel próbálták árnyalni a kommunizmus mocskos arcát. Természetesen ez össze sem hasonlítható mások fizikai szenvedéseivel, üldöztetésével, de azért megadta az alaphangulatot későbbi életem során. Tudom, hogy mit nem akarok.

Mit akarok

Azt is tudom mit akarok, hisz ez az oldal is azért jött létre, hogy tegyek azért, a magyar a magyarnak társa, barátja, támasza legyen. Ezért nem is szeretnék gyászolni ezen a napon. Inkább körülnézek, hogy én vagy a hozzám hasonlók miben tudnak azoknak segíteni szóval, tettel, szeretettel, akik azt igénylik.

Ne szomorkodjatok ti sem! Nem szabad felejteni, de nem is szabad túlzásba vinni a gyászt. Lépjünk túl azon, hogy azon merengjünk, mi lett volna, mi lenne ha .... Nézzünk körbe, gondolkodjunk el, vizsgáljuk meg a magunk lelkét és mozduljunk meg. Nem kell hatalmas dolgokat véghezvinni, elég ha hűek maradtok hazátokhoz és magyar testvéreitekhez. Érezzétek szeretetüket, becsüljétek meg barátságukat, mert nekik erre van a legnagyobb szükségük. Arra, hogy szeressétek őket! Nem kell őket sajnálni, ők megállják a helyüket igaz magyarként, bárhova is sodorta őket a sorsuk. Inkább magatokra figyeljetek, hogy sose felejtsétek, magyarnak születtetek és legyetek rá büszkék!

Maradjatok magyarok

Külhoni magyar barátaimhoz szólva csak arra kérlek benneteket, maradjatok meg olyan őszinte magyar embereknek, amilyennek megismertelek benneteket! Köszönöm a barátságotokat!

Ezek a dolgok jutottak most eszembe így, a Trianon 100 éve történt aljassága kapcsán.

Fenti gondolataim lezárásaként következzen néhány idézet. Az írás nem saját szerzemény, ezért változtatás nélkül osztom meg veletek az alábbiakat.

TRIANON

IGAZUK VOLT,  DE  MÁR  AKKOR  IS  KÉSŐ  VOLT ! ! ! !

Ismerted ezeket a nyilatkozatokat? Érdekesek!

Államférfiak a trianoni béke-parancsról:

Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt
vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:

    "Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer
    esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh
    uralom hat éve alatt."

A trianoni békediktátum eredménye.

Vladimir Iljics Lenin:

"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és
    mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke...ez nem béke, ezek
    olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a
    védtelen áldozatoknak."

André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében:

 "Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást
    tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság
    ellenszavazata következtében."

Tomás Garrigue Masaryk, Csehszlovákia első elnöke:

 "Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése
    vagy a népszavazás között."

Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója és főszerkesztője,
1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt -
Hungary s Place in the Sun) címû cikkében a következőket írta:

    "Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket
    és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak.
    Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád
    és ostoba trianoni szerződést."

Francesco Nitti, olasz miniszterelnök, 1924. szeptemberében:
(mellesleg Nitti is aláírta a „békeszerződést”, de a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, utólag könyvet írt erről)

    "Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint
    Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik
    nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába.
    Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja
    érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla,
    mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való
    hivatkozás csak hazug formula... a leggonoszabb módon visszaéltek a
    győzelemmel... Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná
    hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra
    kényszerítettek.."

Herbert Henry Asguit, aki 8 évig volt angol miniszterelnök, 1925-ben:

    "Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes
    tévedések eredménye."

Artur Neville Chamberlain, angol miniszterelnök:

 "A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új
    háborútól való félelem."

Stanley Baldwin, angol miniszterelnök:

 "Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg."

Lloyd George, angol miniszterelnök, 1929. október 7-én mondott beszédében:

  "Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson
    rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt."

-- Lesbat --

Az eredeti írás 2020.06.03-án íródott.

Kicsit irigykedve

 Nézegetem a FB-ot, sokan posztolnak képeket, hogy merre motoroztak ebben a "jó időben". Igen, lehet motorozni, hisz én is januárban hoztam haza a motort Székesfehérvárról, hol 4 fokban, hol nulla fokhoz közel. Nem mondom, hogy szenvedtem, mert nem igaz, de önfeledten örülni sem tudtam. VOLNA! De mégis önfeledten örültem, hisz boldog tulajdonosa lettem mostani társamnak. 

Viszont van, amikor a józan ész felülírja a vágyakat. 

Emlékszem, apám mindig mondogatta, mikor motorral látogattam haza, hogy nagyon vigyázzak az izületeimre, öltözzek fel mindig, ne motorozzak hidegben, esőben stb. Ezeket többnyire be is tartottam. 

Nem miatta, hisz mindig lázadó típus voltam, hanem magam miatt. Éreztem magamban annyi felelősséget saját testi épségem iránt, hogy védjem magam a lehetőségekhez képest. 

Sosem motorozom anélkül, hogy be nem öltöznék. Erre odafigyelek.

Persze, én is motoroztam néhány fokban és fogok is, de most nem érzem, hogy szükségem lenne rá. Inkább várok, míg az első tavasz köszöntő sugarak néhány tized fokkal feljebb csalják az aszfalt hőmérsékletét. Mert nekem már többet ér egy egészséges szezon, mint egy szezon előtti balszerencsés gurulás.

Így hát kicsit - de tényleg csak kicsit - irigykedve nézem a képeket, majd lemegyek a garázsba, megsimogatom a kis barátomat és megígérem neki, hogy hamarosan újra együtt kalandozunk tovább.

Vigyázzatok magatokra motoros barátaim! Találkoz(z)unk tavasszal!

Köszi srácok!

Már jóideje gondolkodom ezen a bejegyzésen, hogy ideje lenne megírnom. De közben azért titkon azt reméltem, amit elmondtam az olasz túra során a sisak mögőtt rejtőzve, azt közzé fogom tudni tenni hallható formában.

Sajnos úgy néz ki ez nem jön össze. A tökéletes hangtechnikai megoldásra még nem találtam rá, hogyan lehetne profin kivitelezni azt, hogy amit elmormogok a motoron ülve, az értelmezhető és minőségi felvétel legyen. Rajta vagyok a problémán, és az olasz túra ilyen szempontból egy kísérlet is volt. Nem sikerült tökéletesre, sőt. Igaz, hogy némi felvétel használható, de ezek hossza igencsak korlátozott. Tehát a lényeg, hogy amit több órán keresztül elmondtam a túra során, abból ti, érdeklődő követőim vajmi keveset hallotok vissza. Pedig vanak köztetek, akikhez szóltam. Ezért is sajnálom, hogy most utólag kell leírnom, amin agyalok egy ideje.

Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy most elsősorban olyanokról van szó, akik maguk is motorosok. Túráznak, videóznak, információkat osztanak meg másokkal, önzetlenül segítenek barátaiknak, ismerőseiknek vagy akár vadidegeneknek is. Persze ez számomra természetes, mert magam is ilyen vagyok, de sajnos azért ez nem általánosan elmondható mindenkiről. De őket most hagyjuk is ki a történetből.

Na, miután végigszenvedtétek az eddigi bevezetőt, rátérek végre a lényegre.

Az olasz túránk egy - mondhatni - hirtelen felindulásból született. Persze nem felindulás, inkább megindulásra való késztetés érzése, de hirtelen lett elhatározva. A kiváltó ok elsősorban az volt, hogy feleségem évek óta szeretett volna eljutni Olaszországba a Garda-tóhoz. Természetesen engem is érdekelt a dolog, mert sok barátom motorozott már arra és senki sem panaszkodott, hogy csalódott volna.

Tehát a vágy megvolt, de ebből nem lettek tettek. MIndaddig, mígnem egyik nyári estén találtunk egy videót a Garda-tóról. A sok érdekes helyszín közt akadt egy, ami felkeltette a figyelmünket, egy olaszországi szállás a tó nyugati oldalán. Nézegettük, hol van pontosan, ránéztünk a Booking-on. Szó szót követett és kipattant a fejemből, hogy foglaljuk le a szállást szeptemberben valamikor és motorozzunk el a tóhoz. Persze semmi tervünk nem volt még, hogy mikor, hány napra, milyen útvonalon stb. De az első lépést megtettük, lefoglaltuk a szállásunkat 3 éjszakára. Csütörtök, péntek, szombat. Csak miután ez megvolt, akkor kezdtünk gondolkodni a többi részleten.

Mi mindig úgy megyünk túrázni, hogy részletes tervet készítünk, lefoglaljuk a szálást, én előre megtervezem az útvonalat, feleségem kikeresi az érdekes helyszíneket, tehát minden kész, amikor indulunk. Nekünk ez vált be. Szeretjük, ha előre eltervezett a programunk.

Na de amiért elkezdtem. Az említett videót a Földönjárók két keréken YouTube csatorna osztotta meg. Megtaláljátok őket YouTube-on és a FB-on is egy kis keresgéléssel. 

Aztán folytatva a sort - nem nyújtom túl hosszúra a bejegyzést - Ferkónak is voltak olyan ötletei a videóiban, amik szintén jól jöttek. Ő a Csavarogj szabadon YouTube csatornát üzemelteti. Az ő videójukban láttuk a felvonót a Monte Baldo-ra, ami szintén hatalmas élmény volt számunkra, amikor mi is felmentünk. 

Tovább haladva, eszembe jutott még két motoros csatorna, akiknek szintén követjük az oldalukat. Az egyik Lost Biker - azaz Péter - aki techniaki megoldásaival, vágásaival, meg úgy összességében a videói profizmusával valamelyes példakép lett számomra. Igyekszem én is minőségi munkát kiadni a kezeim közül, de persze csak a szerény technikai és tudásbeli lehetőségeimhez mérten.

Végül a másik csatorna, akiket (hárman alkotják) meg kell említenem - és a túra során is ezt tettem a sisakban motyogva - az a Motoros Dolgok Csatorna. Ők elsősorban barátságuk miatt fogtak meg, de sokat segítettek technikai megoldásokban. A hanggal kapcsolatban Gyuszi és Pesu is sokat segített, Ádi pedig mint lelki támasz, ott állt mellettük végig! 😃

Na de viccet félretéve ők azok, akiket a túránk során említésre méltónak találtam - ezzel nem kisebbítve mások érdemeit - és szükségesnek tartottam megírni a fentieket.

Mindenkinek szívből ajánlom az említett csatornákat, nézzetek rájuk, mindegyik egy kicsit más, de mindegyik követésre méltó!

A túra során tehát nekik szerettem volna megköszönni, hogy megosztották velünk a tapasztalataikat és ötletet adtak a túránkhoz, de sajnos ezt ugye a technika felülírta.

Földönjárók két keréken

Csavarogj szabadon

Lost Biker

A motoros dolgok (Motoros Dolgok Csatorna):

Köszi srácok!

-- Lesbat --